Természetesen nem marad abba ez a kis iromány, talán most úgy érzem van időm erre, nem húz a tanulás, sem a háztartás. Eléggé tevékeny voltam az utóbbi időben, sikerült ezt meg azt elintéznem.
Na de vissza a történethez. A sok átugrott dolog közül újabb érdekes kártya ugrik elő. Talán a barátnő után leírható második legfontosabb dolog az életemben, a barát(ok).Erről szól az elkövetkező néhány sor, arról hogy mivé válik az ember, ha bezárják egy ketrecbe és csak figyelhet, majd kiengedik és azt várják, hogy a rabságot és a megtört lelket eldobva új életre kel, mint egy frissen elvetett mag.
A fájdalom. Történt utalás arra az előzőekben, hogy az ember ismeretem és a viselkedésem egyedi, talán kicsit kirívó, bár nem merem ezt állítani, nem ismerhetek minden embert. Az ok a költözésben kereshető, illetve az ezzel járó fájdalomban, a barátok elvesztésében.
Érdekes, hogy a barátság is hasonló a szerelemhez, van és jó, adtok egymásnak, bíztok egymásban és ha olyan akadály gördül elétek, amit nem lehet egy lépéssel elhárítani, akkor is kitartóan másztok, egymást segítve és nem lelökve...Ha ez az előző mondat igaz, akkor én voltam az, akit mindíg lelöktek. Eddig bátran állíthatom, hogy nem volt még olyan ember aki megmaradt volna mellettem barátként. Ennek több oka is van, próbálok mindegyikre kitérni. Szóval a barátok mindíg cserben hagytak. Nem tudtam számítani senkire. Nehezen mozdul ám meg az ember segítség nélkül, főleg ha a barátnak vélt valami is inkább a vérét zabálja, ott ahol tudja. Na főleg az ilyen embereket lövetném a dunába. Aki azért barát meg haver, mert van olyan dolgot, amit érte betudsz áldozni, legyen szó pénzről, hírnévről, hatalomról. Sosem tiszteltem ezt. Nem azzal van baj, hogy szívességet teszek, mert őszinte és lelkiismeretes embernek tartom magam, mégha van egy két nagyon csúnya vonásom is. A baj az, hogy cserébe nem tesz le az asztalra semmit. És az ilyen undorító dolgokból minden rohadt utcasarkon akad legalább egy, ha nem több. Talán ez egy utaló jel arra, hogy degenerálódik az emberiség. Hülyébbek leszünk, nem mind, de a többség butul, nem műveli magát, olvasni is csak őőőőő betűvel tud...Utálom a mostani oktatási rendszert...
Elég a kirohanásból, mindenre lesz még időm....Vissza a barátokhoz és az okokhoz, amik mindíg kibuktatták őket. Elsőként azt tudom felhozni, mentségemre legyen mondva, hogy mindíg olyan emberekkel barátkoztam, akik nálam valamivel butábbak, szóval a tudásom előnyt jelentett (amúgy nem vagyok nagy darab, nem verekszem minden reggel). Ez a tudás egyben tiszteletet is parancsolt a legtöbb embernek, mindíg tudtam az adott témában olyat mutatni, amivel elkápráztathattam akárkit, sőt felkelthettem az érdeklődését az adott dolog iránt, mégha nem is voltak meg az adottságai hozzá.
A tudás mögött volt és van még egy dolog, amit talán sokan fel sem tudtak fogni, ez pedig az irányítás, az emberi elme ostoba mivolta adta lehetőség. Mindenki irányítható, csak kell egy két fűszer ehhez. A naivitás és a tudás elegendő fegyver ahhoz, hogy akárkit motiválni lehessen. A motiváció lehet jó vagy rossz, nem az eszköz, hanem a cél az amit szem előtt tart az ember. Sosem nézzük, milyen úton jutunk el a boldogsághoz, néha ez baj is, hisz lenne egyszerűbb is...A lényeg, hogy amikor már belelátok valakinek a fejébe, akkor az a legtöbb esetben egyet jelent annak a személynek az irányításával.
Az ilyen jellegű képesség vagy tulajdonság csak és kizárólag jó célokra használható saját megvallásom szerint. Többek között ez volt az oka annak, hogy mindenkit elvágtam magam mellől. Az a bizonyos bólintás, ami hatalom a saját szememben. Ha akarom akkor senkim se lesz. Fájón hangzik, de így van, tudom milyen egyedül lenni, nem félek a sötétben, mert ott sem vár senki... Az ember társas lény, ezért fáj az, hogy senkim ilyen téren most jelen pillanatban sincs. A barátnő más, erről írtam előzőekben.
A barátot nem irányítom, mért tenném? Mégis. Ez volt a baj sokszor, ráment egy olyan is, akit mindennél többre becsültem. Mondjuk ebbe egy vagy talán két nő is beleszólt, de ekkor semmit nem tudtam tenni már. Azóta újra jóban vagyunk, de tudom, hogy barátok nem leszük soha.
Mindenki más, aki barátnak vélte magát valaha is, nem az és sosem volt. Aki elhagyja a másikat az többé nem barát, még csak ember számba sem vehető. Talán nekem is az volna barát, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok és tudva a rossz tulajdonságaimról megbocsájt. Ilyen valószínű nincs, marad a jól bevált magány.
Társas lény vagyok, szeretek társaságban lenni. Nem partikról meg ivászatról beszélek, hanem beszélgetésekről, esetleg ebédekről, ahol fontos dolgokat vitathat meg az ember a társaival. Ilyen hál az istennek van (megin az ateista szól belőlem...)bár nem túl sok de van. A fent leírtak miatt vált rögeszmémmé saját elmém és emberi lényem megértése, mely sokat segített idáig is. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire rossz tulajdonságaim vannak, ezeket próbálom elnyomni és kompenzálni. Nem megalomán kirohanás ez, inkább fájdalmas lépések, amit egy eltört lábú ember tesz meg azon az úton, amely a gyógyulás fele vezet.
A haver. Na ez még egy érdekes téma.Nekem valahol mindenki az. Ez a szó egyenlő is lehetne az embertárs szóval.Az, akivel szóba álok, mind haver, mert lekezelek velük, vagy kapnak egy-két puszit.Váltok pár szót velük az aktualitásokról.Beszélek magamról, ők magukról.A szóváltást búcsúzás követi és ennyi. A haver egy lépcsőfok, ami a baráthoz vezet. A baj annyi csak, hogy ez a lépés akkora, hogy nem tudja meglépni a legtöbb ember. Én bólintok mindenre, az én világomban önkény uralkodik, gőg és ego, magabiztosság. Ez az enyém, ebbe senki nem szólhat bele. A barát is ilyen és a haver is. Van eleve elrendeltetés elve. Első látásra tudom, kivel akarok és kivel nem akarok szóba állni. És ezen nagyon, de rohadt nehezen tudnak változtatni. Aki szimpatikus, azt elfogadom elsőre, de aki nem, az hiába győzköd és tesz meg mindent, emberszámba sem veszem. Mondjuk ez emberi vonás szerintem. Ezzel mindannyian így vagyunk, hiába tesz jót valaki olyan, akit elsőre elitéltünk...
Szóval a haver egy kártyalap, aki ezt nem érti olvasson kicsit visszább...Mármint 1 bejegyzéssel lejebb.
