Megint digitális tollat ragadok. Nem azért, mert kötelező, hanem mert jól esik és úgy érzem ki kell írnom magamból a fájdalmat ami végig kísér. Továbbá ez a bejegyzés lesz azon álmok összessége, amik eddig felmerültek és amikből teljesült is valami.
Mi az az álom? Nekem olyan dolog, amit nem tudok elérni egyből, küzdenem kell érte, pénzt vagy időt kiadni, hogy meglegyen. Egy kép a fejemben, amit erősebben látok a többi gondolatomnál. Egy olyan dolog, amitől bodogabbnak és teljesebbnek érezném az életem, ha meglenne.
Talán megint indulhat a vargabetű. Sosem voltam gazdag és az életben felmerült gondjaim talán minden esetben megoldhatóak lettek volna pénzzel ha lett volna elég. Tudom, hogy aki egy ilyen blogot elolvas, azok nagyobb része nem igen találkozott olyasmivel, hogy éhezés, vagy nélkülözés. Én sem voltam mindíg net tulajdonos, nem volt márkás cipőm vagy ruhám. ÉS volt amikor nem volt ennivalóm sem, persze ez nemcsak rám, hanem a családomra is igaz.
Mondhatni a minusz egyről indult az életem. Volt ott nyomor meg szegénység, mindíg megkellett gondolni, hogy mit veszünk, vagy veszünk-e valamit. Édesanyám sokszor fordult cégekhez, márkákhoz, csakhogy meglegyen egy-két olyan mindennapos háztartási eszközünk, amit más akár naponta is lecserélt már akkor is.
Szóval rossz volt. Talán ebből a szempontból volt jó, hogy elköltöztünk, sosem kaptuk volna meg azt a lökést, amit ez jelentett. Végre nagyobb ház, több hely a 3 gyereknek. Van kert is, kissé gazos, de azért nagyából rendben van, lehet focizni (bár utálom a focit, öcsém meg kosarazik). Háziállat nincs, volt egy liba anno (LOL meg ikszdé de sajna levágtuk, pedig nem volt kövér), iletve a teknősöm, amit még budán kaptam, mert a tollra és a szőrre állítólag az agyonképzett orvosi társadalom egyes egyedei azt mondták, allergiás vagyok. Szóval a teknős ugye nem szőrös meg nem tollas, így lehetett tartani melettem is. Egy szónak is egy betű a vége alapon, őt 14 évvel a megszerzée után elengedtem, mert már nagyon nem tudtam vele foglalkozni. Azóta egy kedves tavacsában él, ha él. Ez volt az egyik álmom, hogy legyen egy háziállatom. És meglett, pedig akkor nagyon sértett, hogy sem patkány sem tengeri disznó, sem egyéb szőrös élő vacak nem lehet a szobámba. De csak teljesült, persze nagyon drága volt...Most azt tervezem, hogy saját alapon vásárolok egy akváriumot megint és abban halak lesznek. Nem favorizálom ezt a digitélis halas fészbukos témát, így inkább igazit veszek és megpróbálok végre férfiként valamihez érteni is:D Szóval már van egy dolog, amit megtudok említeni a millió közül.
Másik óriási álom, a mobil telefon. Na hát ez tényleg nagy sztori. Volt nekem egy akkoriban is elég gazdag ismerősöm, osztálytársam, ha így jobban tetszik. Na neki lett mobilja pedig még csak 1998 volt! Azt tessék elképzelni, éppencsak véget ért a cocialista hátizsákos mobil időszak, és jöttek az új már emberi zsebméretre tervezett modellek, na akkor kapott ő egy alcatelt. Nemtom mi volt a típusa, de volt benne 12 dallam aszem, meg sms meg ilyen király dolgok. 2 soros volt a kijelzője, ami nagy szám volt akkor. És valahogy elértem, hogy adja kölcsön. Volt rajta 5000 forint is, mondta használjam le nyugodtan:D És éltem a lehetőséggel, persze aztán érdekes mód, hamar eltűnt a pénz, hisz csak vezetékest hívtam, nem lévén mobilos haverok...Szóval a költözés után 1 évvel, akkor lettem nyolcadikos, kaptam egy 331-es nokiát. Akkor az volt a legkirályabb, legzsírabb teló, választható képekkel meg logókkal. Nagyon oda meg vissza voltam. A nokiát 2 évig használtam, ezalatt 2 szer cserélték ki teljesen, mert összeszarta magát az antenna. A lényeg, hogy gimnázium első után meglett az első telefonom, saját nevemre, egy sony T210, ha jól emlékszek. Az első színes kijelzős teló volt a piacon nálunk, nagyon drágán. Még egy camerát is vettünk hozzá 20ezerért, ami 640x480 as képeket gyártott.(Ezt aztán az első barátnőmnek adtam, amiben később a megcsalós faszfej félmeztelen képeit megtalálva a kapcsolatunk végére sikerült eljutni:D)..Szóval jó volt...Aztán elindul a fejlődés és én valahogy nem éreztem már, hogy kéne másik teló. A következőt gimis ballaásomra kaptam amolyan elő érettségi ajándékként az unoka báttyámtól, szintén sony K310 vagy valami ilyesmi. Ezt egy kisebbségi ifjonc fújta meg.(elnézést, de valahogy sosem jöttem ki a kisebbséggel és akkárhogy próbáltam őket jó szemmel nézni, mindíg jött egy rohadt köcsög geci közülük, aki letörte ezt a pozitív nézetet, de ez nem ide tartozik, elnézést azoktól, akik becsületes dolgozók vagy tanulók).
A következő egy motoblade volt, amit eltört a drága hugom, vagy legalábbis kontaktos lett a zsanérja, eladtam. Most egy sony T280-as van, ócskafon. de kielégíti azt a minimális igényt, amit támasztok vele szemben. Majd egyszer lessz egy iphone-om, ha gazdag leszek annyira. Megint egy álom, amit tudom, nem fogok egyhamar elérni. Nem azért, mert nem tudnám megvenni, hanem mert valami egészen mást szereték most per pillanat.
Számítógép, na ez is érdekes dolog. Már kisgyerek korom óta mellettem van. Már '91-ben volt apumnak, lévén ő mozgássérült, ezért kapott kedvezményt, így sikerülz megvenni az első 286-ost, amin nem volt játék még, de gépelni lehetett:D...Aztán nemsokra rá jött egy 386-os, na azon volt játék, a prince of perzsia, az de állat volt. Meg a prehistoric 2. Később elment rajta a windows 3.1 is! Iszonyatosan jó gép volt. Persze a voodoo kártya, meg a nagy procik hozták az új játékokat, így half life, meg MoHAA, gondolom ismerősek ezek a nevek. szóval a költözős után jött egy új gép, P3 800Mhz, meg 256 ram, valami 20-as winyó, és színes monitor. Iszonyatosan jó volt. Ezt váltotta egy AMD-s brutális gép, zomerős Geforce 2-es graf kártyával. Na az volt az egyik nagy álmom. A kártya meg limitált szériás volt, így még az akkori gef3-asokat is összecsomagolta, annyira keményen megvolt csinálva. ezzel a géppel azonban véget ért a sztori, vagyis ami az asztali gépeket érinti. Az egyetem miatt kellett egy mobil megoldás, így jött egy fuji 1715-ös amilo, akkor volt 183 ezer pénz, xp home-al. Mobil cerka, félgiga ram meg 80-as winyó. Bővítettem rajta 512-t még, de ezt is csak az akkori WOW mánia miatt, ami haamr véget ért, a laptop meg alaplap hibás lett. Tavaly októberben egy HP pavilion dv5 boldog tulaja lettem, ez a blog is az ő billentyűin valósul meg. Kiválló gép és nem kell bővíteni, se javítgatni. Ma raktam először újra a vistát, mert már elviselhetetlen volt a lassúsága, de így is bírt 1 évet! Most megújult erővel van újra a vállamon...Ilyen téren talán egy ipod touch lenne még partner, hisz a beépített wifi sokat jelentene benn a suliban, másért nem kéne. Talán ez is lehet állom, de akkor nem veszek iphone-t.Nem vagyok a híve annak, hogy minden egy készülékben kapjon helyet. Hasznos, de akkor sem tetszik. Ez igazi amerikai népi gondolkodás, legyen meg minden egyben és akkor jó. Nem vagyubk hamburgerfaló, hízott, a természet által rég elítélt nép.
A lakás. Na ez már álom. Végre valami, amiről igazi vágyként tudok beszélni. MOstanában merült fel. Vagyis talán azóta, hogy nyáron voltam takarítani egy budai luxus társas házat. Hát elmondanám. Igen, az már valami, gyönyörű lakások, gyönyörű helyen és csak 60-80 milliósak. Beszartam, hogy azért fizetnek, hogy a pincében a csövek tiszták legyenek. de megérte a meló, nemcsak a pénz miatt, hanem hogy bemehettem egy ilyen házba. Akarok egy ilyet, remélem, hogy lesz egyszer rá pénzem. Addig viszont jó itt, a szülői otthon melegében(én csináltam, vegyestüzelésű kiskályhával :D). Van saját szobám, szexi, félig elrácsozott(romantikus apáca ráccsal), van elég bútor, nó tv, utálom, mindent tönkre tesz:D
