Hááááááááááááát, nagyon régen volt, hogy ide írtam és talán kicsit in medias res lesz ez a bejegyzés az előző kettőhöz képest. Átugrok sok dolgot, amire talán később nem féle visszaemlékezni.
Az első dolog, ami az életem része volt és most is az, a barátnő. Tudom, hogy talán egyesek szemében szégyen, de eddig volt összesen 3 barátnőm.

Az első: hát kinek ne lett volna első ugye, a nagy szerelem, az akiben mindent meglátunk és az életünk is odaadánk érte.Akit elkísérünk és próbálunk óvni. Akiből a nagy választott, talán feleség is lesz....Hát nem, hál a jó istennek(bár ateista vagyok - elnézést a kifejezésért) nem lett az. Érdekes, hogy elsőre 6 hónapot húztunk ki egymás mellett. Kemény 6 hónap volt, mondhatni beletanultam a szakmába, ahhoz képest, hogy 17 éves voltam. Igen, idős, ahhoz képest, hogy a mostani 15 éves lányok néznek ki 20 évesnek, és mindegyik magát akarja előbb megbaszatni. Ezt amúgy rühellem. De lehet, hogy a világ változik meg ennyire.Vagy én vagyok túl maradni? Azt mért baj elítélni, hogy 14 évesen lassan szégyen szűznek lenni, vagy, hogy nem igazi pasi, aki nem "szopat le egy nőt" 15 alatt. Vagy nem szív cigit az általános wc-jében, esetleg füvet ugye...

Mindegy, a lényeg, hogy a 6 hónap alatt rájöttem két dologra. Az első, hogy a barátnőben sem szabad megbízni. A másik, hogy ha választanom kell, mindíg a barátot és ne a barátnőt válasszam. A vége a kapcsolatunknak persze annyira jól alakult, hogy mind máig utáljuk egymást. Legalábbis én őt igen, főleg mert a megcsalsz részből ő vette ki a részét és bár tudom, hogy az én hibám is, a tette meg, ezért örökre fekete folt marad.
Milyen érdekes az élet mérlege, sokszor ott üt vissza, ahol nem is várnánk, az illető akivel megcsalt, fél éven belül elhunyt titokzatos módon...Szóval 6 hónap és vége az álomnak, amit mindenki csak egyszer álmodik meg.

Még ide tudnám azt bebiggyeszteni, hogy ádáz konok látásmódom van az emberekkel kapcsolatban. Talán egy kártyalaphoz lehetne hasonlítani. Mindenki, akivel jóba kerülök, kap egy ilyen lapot, amit kijátszhat.Egyszer.Aztán nem lesz bocsánat, vagy véletlen volt. Csak fekete és fehér, szürke nincs. Talán ez is csúnyán hangzik, diktatúra alatt mindíg minden jól megy, ezért utálom a köztársaságot és a demokráciát. Szóval ez a nézet is ebben az időszakban alakult ki véglegesen, mármint a 6 hónap alatt.

A második barátnő: nem volt az...egy hétig tartott, talán egy hullám mélyéhez lehetne hasonlítani. Eléggé rossz lelki állapotom miatt alakult így, sajnálom ezt is. A hölgy nálam fiatalabb volt és egyetlen célja ezzel a kapcsolattal egy bizonyos fajta vagánykodás volt, mihez az játszott szerepet, hogy ő akkor elsős volt a gimnáziumban, én pedig végzős. Ez a nők számára valamiért hatalmas dolgot jelentett akkor. Meg most is, de ez engem nem érint már.
Az a lényeg, hogy egy mind a mai napig jó barátom asszonykája segített lekoptatni és egyben új lehetőséget adni arra, hogy az életem eddigi legszebb részét megkapjam és átéljem.

A barátnőm: aki most van és remélem, és ha van erőm akkor merem azt mondani, hogy tudom, hogy ő marad meg egész életemben. Most 23 éves vagyok, diplomámat 2 hónapon belül a kezembe kapom. Van állásom. Van kocsim és Ő, aki mellett minden érték értelmet nyer. Tudom, hogy nem ő a legszebb a világon egyesek szerint, tudom, hogy nálam is kaphatna jobbat, vagy szebbet, gazdagabbat.A legjobb mégis az, hogy se Ő sem én nem vágyunk ennél szebbre, mint a másik.
4 éve vagyunk, együtt, vagyis lesz 4 év december 9.-én. Kicsit fura, hogy mennyi minden átéltem vele, és hogy még egy élet van előttünk. Nagyon szeretem, főleg a mosolya az, ami képes kiemelni a világból, ami egy kapu oda, ahol a bajok és a szomorúság nem létezik, ahol csak mi vagyunk ketten. Ezt ő is tudja, imád mosolyogni:D

Talán itt kellene megemlítenem, hogy azért voltak rossz pillanatok. Volt sok kis apró cseprő dolog, amit hamar elfelejtettem. Kettő maradt meg. Az első amikor azt mondta, hogy nem tudok e mást mondani a szeretlek szó helyett, mert unja...ezen sértődtem meg rá először, ezt sosem felejtem el..
A második ennél sokkal rosszabb, mondhatnám, megcsaltam. Nincs ennél egyszerűbb szó, és minden szörnyűséget leír. Hogy miért tettem, talán ez volt a szükséges rossz, vagy csak nem vagyok képes tökéletesen működni. Ami mindent jelentett, megpróbáltam eldobni, hogy érezzem, hogy nincs, hogy fájjon. És voltak apró dolgok, amik közre játszottak. A csaj akivel jóban voltam a barátnőm melett, válságban volt a barátjával. Úgy éreztem segíteni tudok, nbem gondoltam, hogy így...A barátnőm is jóban volt akkor egy sráccal és talána féltékenység is feledtette azt, amit tettem...Ennek lassan egy éve...Azzt mondják egy kapcsolat a 3. évnél dől el először. Eldőlt, akartam, hogy megmaradjon és ő is akarta. Szerettem őt, szó sem volt utálatról, vagy kényszerről. És ő visszafogadott, amit talán sosem értek meg, de köszönöm. A szabályok éltek akkor is, és magammal fordultam szembe, megszegtem azt, amit nem lett volna szabad, de úgy érzem megérte. 2 rossz egyenlő egy jóval, talán így lehetne ezt leírni.

Hát a szerelem bonyolult függvény, leírni nem is lehet, még többszörösen deriválva sem. Ide még annyit írnék, hogy az utóbbi időben kissé sokszor piszkáltam az én drágámat, aminek oka a féltékenysége. Féltékeny más nőkre, ami természetes is a fent említett csúnya dolog után. Mégis természetes alapon nincs sem önbizalmam, sem affinitásom, hogy más nőkkel a kelleténél jobb viszonyt tápláljak, vagy tartsak fent. Tudom ez kissé hihetetlen, de világ életemben, ami eddig volt 4 nő az életemben, minden esetbe a nő választott és nem én. Nekem ez elég érv, neki úgysem lesz az, de nem baj. Szeretem őt és ez így is marad...